Szójegyzék

IP-cím

Az IP-cím (Internet Protocol-cím) egy egyedi hálózati azonosító, amelyet az internetprotokoll segítségével kommunikáló számítógépek egymás azonosítására használnak. Minden, az internetre kapcsolt számítógépnek van IP-címe, de egy-egy konkrét cím nem kötődik feltétlenül egy-egy géphez: egyes gépeknek több címük is lehet (ilyenkor a különböző címek rendszerint a számítógép különböző hálózati eszközeit azonosítják), vagy több gép osztozhat egy címen (például NAT vagy proxy használata esetén), vagy a gép IP-címe rendszeresen változhat (ez különösen a lakossági internetszolgáltatón keresztül kapcsolódó otthoni számítógépekre jellemző). IPv4 szerinti IP-címek 32 bites egész számok, amelyeket hagyományosan négy darab egy bájtos, azaz 0 és 255 közé eső, ponttal elválasztott decimális számmal írunk le a könnyebb olvashatóság kedvéért. (Pl. 172.16.254.1) Az IPv6 szabvány jelentősen kiterjesztette a címteret, mert a 32 bit, ami a hetvenes években bőségesen elegendőnek tűnt a jellemzően tudományos és kutatói hálózat számára, az internet robbanásszerű vállalati és lakossági elterjedése nyomán kevésnek bizonyult. Az IPv6-os címek 128 bitesek, és már nem lenne praktikus decimálisan jelölni őket, ezért kompaktabb, hexadecimális számokkal írjuk le, 16 bites csoportosításban. (Pl. 2001:610:240:11:0:0:C100:1319) Az internetet használó számítógépek minden tranzakció során (például egy weboldal megjelenítésekor) megadják IP-címüket, ami révén elvileg be lehet azonosítani az adott gép helyét és tulajdonosát, illetve egy adott géppel végzett tevékenységekről sok információt lehet gyűjteni. A gyakorlatban a számítógépek jelentős része az internetszolgáltatójától rendszeresen új IP-címet kap, így azonosítása csak a szolgáltató együttműködésével lehetséges, aki csak rendőri megkeresésre és más jól meghatározott esetekben adhatja ki az információkat. Ezzel együtt az IP-cím számos országban, többek között Magyarországon is személyes adatnak számít.🔗IP-cím

IPv4

Internet Protocol version 4 (IPv4) is the fourth version of the Internet Protocol (IP). It is one of the core protocols of standards-based internetworking methods in the Internet and other packet-switched networks. IPv4 was the first version deployed for production on SATNET in 1982 and on the ARPANET in January 1983. It is still used to route most Internet traffic today, despite the ongoing deployment of a successor protocol, IPv6. IPv4 uses a 32-bit address space which provides 4,294,967,296 (232) unique addresses, but large blocks are reserved for special networking methods. History The IP layer was originally separated in the v3 of the TCP for design improvement, and stabilised in version 4. IPv4 is described in IETF publication RFC 791 (September 1981), replacing an earlier definition (RFC 760, January 1980). In March 1982, the US Department of Defense declared TCP/IP as the standard for all military computer networking. Purpose The Internet Protocol is the protocol that defines and enables internetworking at the internet layer of the Internet Protocol Suite...🔗IPv4

IPv6

Az Internet Protocol version 6 (IPv6) az internetprotokoll (IP) új verziója, melyet az Internet Protocol version 4 (IPv4) leváltására terveztek. Az IETF (Internet Engineering Task Force) által kezdeményezett kutatások lényege az új protokoll kifejlesztésére a 4-es verziójú (IPv4) címek előrelátható kimerülése volt. Ahogy az internetezők és az általuk használt eszközök száma egyre bővül, a kiadható IP-címek száma egyre csökkenő tendenciát mutat. Ez a nagy cégek és intézmények számára okozhatja a legtöbb gondot, de a későbbiekben minden felhasználót érinthet. Számos igen hatékony hálózati megoldás született a múltban (CIDR: Classless Interdomain Routing, NAT: Network Address and Port Translation stb.) annak érdekében, hogy az IPv4 címek fogyásának ütemét csökkentsék, ám az internet terjedésének köszönhetően ma már nyilvánvaló, hogy a rendelkezésre álló szabad IPv4-tartomány belátható időn belül elfogy. Az IPng-vel (IP new generation) szemben támasztott követelmények lényege volt, hogy egyszerűen és gyorsan be lehessen vezetni, valamint a régi rendszer az újjal párhuzamosan tudjon működni. Az IPv4 esetében használatos 32 bites címzéssel szemben (hálózatszervezési okokból az IP-címek egy része nem is használható), az IPv6 címek 128 bitesek, így a nagyságrendekkel nagyobb címtartomány révén az új rendszer közvetlenül címezhetővé teszi az internethez kapcsolódó eszközöket. Az első IPv6-tal foglalkozó szabványok 1992 decemberére készültek el, és a hét változatból 1994-re született meg a ma IPv6-nak nevezett protokoll, amelyet 1994. november 17-én az Internet Engineering Steering Group is elfogadott és felhasználásra javasolt.2011. június 8-ára ismert tartalomszolgáltatók, mint a Google, a Facebook és a Yahoo világméretű tesztnapot kezdeményeztek, "World IPv6 Day", azaz az IPv6-világnap néven.🔗IPv6

WHOIS

WHOIS (pronounced as the phrase "who is") is a query and response protocol that is widely used for querying databases that store the registered users or assignees of an Internet resource, such as a domain name, an IP address block or an autonomous system, but is also used for a wider range of other information. The protocol stores and delivers database content in a human-readable format. The current iteration of the WHOIS protocol was drafted by the Internet Society, and is documented in RFC 3912. Whois is also the name of the command-line utility on most UNIX systems used to make WHOIS protocol queries. In addition WHOIS has a sister protocol called Referral Whois (RWhois). History Elizabeth Feinler and her team (who had created the Resource Directory for ARPANET) were responsible for creating the first WHOIS directory in the early 1970s. Feinler set up a server in Stanford's Network Information Center (NIC) which acted as a directory that could retrieve relevant information about people or entities. She and the team created domains, with Feinler's suggestion that domains be divided into categories based on the physical...🔗WHOIS

Állomásnév

Az állomásnév vagy hosztnév (hostname) egy számítógép-hálózatra csatlakozó eszközhöz (host – gazdagép vagy állomás) rendelt címke, ami azonosítja az eszközt az elektronikus kommunikáció valamely formája során, például e-mail-küldés során, a World Wide Weben vagy a Useneten. Az állomásnevek állhatnak egyetlen szóból vagy kifejezésből, vagy rendelkezhetnek Domain Name System-beli utótaggal, amit az állomás saját címkéjétől pont választ el. Ebben az utóbbi esetben az állomásnév egyben tartománynév is. Ha a tartománynév teljesen meg van adva, az internetes legfelső szintű tartomány szintjéig, az állomásnév úgynevezett teljesen minősített tartománynév. A DNS-tartományokat magába foglaló állomásneveket a DNS erőforrásrekordjaiban általában együtt tárolják az általuk reprezentált állomás IP-címeivel, hogy hozzárendeljék az állomásnevet az IP-címhez, vagy éppen fordítva.🔗Állomásnév

Ping (hálózati eszköz)

Számítógépes hálózati eszköz (illetve a szoftver neve), melynek segítségével ellenőrizhető, hogy az adott távoli számítógép elérhető-e egy IP hálózaton keresztül. Az eszköz, mely egy számítógépes program, az ICMP protokoll ECHO parancsát küldi az ellenőrizni kívánt számítógépnek, melynek hatására az változtatás nélkül visszaküldi a kapott adatcsomagokat. A parancs elküldése után a program várja a ECHO válaszokat, majd megérkeztük után kiszámolja az oda-vissza út idejét és az adatveszteséget. Ha egy csomag nem érkezik vissza az élettartamán (TTL) belül, elveszettnek minősül. A visszajelzés adását a távoli gép letilthatja, így a küldő számára „nem létező” lesz.🔗Ping (hálózati eszköz)

Classless Inter-Domain Routing

Classless Inter-Domain Routing (CIDR ) is a method for allocating IP addresses and for IP routing. The Internet Engineering Task Force introduced CIDR in 1993 to replace the previous classful network addressing architecture on the Internet. Its goal was to slow the growth of routing tables on routers across the Internet, and to help slow the rapid exhaustion of IPv4 addresses.IP addresses are described as consisting of two groups of bits in the address: the most significant bits are the network prefix, which identifies a whole network or subnet, and the least significant set forms the host identifier, which specifies a particular interface of a host on that network. This division is used as the basis of traffic routing between IP networks and for address allocation policies. Whereas classful network design for IPv4 sized the network prefix as one or more 8-bit groups, resulting in the blocks of Class A, B, or C addresses, under CIDR address space is allocated to Internet service providers and end users on any address-bit boundary. In IPv6, however, the interface identifier has a fixed size of 64 bits by convention, and smaller subnets...🔗Classless Inter-Domain Routing

Magánhálózat

Az internet címzési architektúrájában a magánhálózat egy olyan hálózat, amely RFC 1918 és RFC 4193 referenciák által meghatározott privát IP-címtartományt használ. Ezeket a címeket általában otthonok, irodák és vállalatok helyi hálózataiban használják, amikor a globálisan osztott címek nem kötelezőek vagy nem elérhetők a tervezett hálózati alkalmazásokhoz. A privát IP címtartományokkal eredetileg a véges IPv4-címek kimerülését igyekeztek késleltetni, de a következő generációs internetprotokoll, az IPv6 is tartalmazza a szolgáltatást. Ezek a címek jellemzően privátak, mert nem globálisan kiosztottak, ami azt jelenti, hogy egyik konkrét szervezet számára sem elkülönítettek és az általuk megcímzett IP-csomagok nem jutnak ki a nyilvános internetre. Bárki használhatja ezeket a címeket a regionális internetes adatbázis nyilvántartása nélkül. Ha egy ilyen privát hálózat kapcsolódni szeretne az internethez, akkor vagy egy hálózati címfordítóra (NAT) vagy egy proxyszerverre van szükség.🔗Magánhálózat

Subnetwork

A subnetwork or subnet is a logical subdivision of an IP network. The practice of dividing a network into two or more networks is called subnetting. Computers that belong to the same subnet are addressed with an identical most-significant bit-group in their IP addresses. This results in the logical division of an IP address into two fields: the network number or routing prefix and the rest field or host identifier. The rest field is an identifier for a specific host or network interface. The routing prefix may be expressed in Classless Inter-Domain Routing (CIDR) notation written as the first address of a network, followed by a slash character (/), and ending with the bit-length of the prefix. For example, 198.51.100.0/24 is the prefix of the Internet Protocol version 4 network starting at the given address, having 24 bits allocated for the network prefix, and the remaining 8 bits reserved for host addressing. Addresses in the range 198.51.100.0 to 198.51.100.255 belong to this...🔗Subnetwork

Name server

A name server refers to the server component of the Domain Name System (DNS), one of the two principal namespaces of the Internet. The most important function of DNS servers is the translation (resolution) of human-memorable domain names (example.com) and hostnames into the corresponding numeric Internet Protocol (IP) addresses (93.184.216.34), the second principal name space of the Internet which is used to identify and locate computer systems and resources on the Internet. Although it is typically used in reference to DNS, the term name server may also be used for any computer application that implements a network service for providing responses to queries against a directory service which translates an often humanly meaningful, text-based identifier to a system-internal, often numeric identification or addressing component. This service is performed by the server in response to a service protocol request. Domain Name Server The Internet maintains two principal namespaces: the domain name hierarchy and the IP address system. The Domain Name System maintains the domain namespace and provides translation services...🔗Name server

Traceroute

A traceroute egy számítógép-hálózati diagnosztikai eszköz, az internetprotokoll (IP) hálózaton áthaladó Csomagok útvonalának (path) meghatározására, és az átviteli késleltetés mérésére. A traceroute a legtöbb operációs rendszeren elérhető. A Microsoft Windows operációs rendszereken tracert-nek nevezik. A Windows NT alapú operációs rendszerek biztosítják a PathPing szolgáltatást is, amely hasonló funkcióval bír. Ennek változatai is elérhetőek, mint a Linux alatt található tracepath. Az Internet Protocol Version 6 (IPv6) alatt használható eszközt időnként traceroute6 néven is említik.🔗Traceroute

Nmap

Nmap (Network Mapper) is a free and open-source network scanner created by Gordon Lyon (also known by his pseudonym Fyodor Vaskovich). Nmap is used to discover hosts and services on a computer network by sending packets and analyzing the responses.Nmap provides a number of features for probing computer networks, including host discovery and service and operating system detection. These features are extensible by scripts that provide more advanced service detection, vulnerability detection, and other features. Nmap can adapt to network conditions including latency and congestion during a scan. Nmap started as a Linux utility and was ported to other systems including Windows, macOS, and BSD. It is most popular on Linux, followed by Windows. Features Nmap features include: Host discovery – Identifying hosts on a network. For example, listing the hosts that respond to TCP and/or ICMP requests or have a particular port open. Port scanning – Enumerating the open ports on target hosts. Version detection – Interrogating network services on remote devices to determine application...🔗Nmap

Port (computer networking)

In computer networking, a port is a communication endpoint. At the software level, within an operating system, a port is a logical construct that identifies a specific process or a type of network service. A port is identified for each transport protocol and address combination by a 16-bit unsigned number, known as the port number. The most common transport protocols that use port numbers are the Transmission Control Protocol (TCP) and the User Datagram Protocol (UDP). A port number is always associated with an IP address of a host and the type of transport protocol used for communication. It completes the destination or origination network address of a message. Specific port numbers are reserved to identify specific services so that an arriving packet can be easily forwarded to a running application. For this purpose, port numbers lower than 1024 identify the historically most commonly used services and are called the well-known port numbers. Higher-numbered ports are available for general use by applications and are known as ephemeral ports. Ports provide a multiplexing service for multiple services or multiple communication sessions at one network address...🔗Port (computer networking)

Internetprotokoll

Az internetprotokoll (angolul Internet Protocol, rövidítve: IP) az internet (és internetalapú) hálózat egyik alapvető szabványa (avagy protokollja). Ezen protokoll segítségével kommunikálnak egymással az internetre kötött csomópontok (számítógépek, hálózati eszközök, webkamerák stb.). A protokoll meghatározza az egymásnak küldhető üzenetek felépítését, sorrendjét stb.🔗Internetprotokoll

IPsec

Az Internet Protocol Security (IPsec) egy protokoll csomag az Internet Protokoll (IP) alapú kommunikáció biztonságosabbá tételére a kommunikációs viszony minden egyes csomagja hitelesítésével és titkosításával.🔗IPsec

ICMP

Az ICMP (Internet Control Message Protocol) egy interneten használt protokoll, melynek segítségével értesülhetünk a hibákról illetve azok típusáról, valamint hálózati diagnosztizálásban lehet a segítségünkre. Az ICMP (az UDP-hez hasonlóan) datagram-orientált kommunikációs protokoll, mert egyáltalán nem garantált a csomagok megérkezése vagy sorrendje. Az ICMP (a TCP-hez és az UDP-hez hasonlóan) az IP-t használja borítékként (ICMP csomagok csak IP hálózaton mehetnek). Az ICMP-t részletesen az RFC 792-ben definiálták.🔗ICMP

Internet Control Message Protocol version 6

🔗ICMP

Transmission Control Protocol

A Transmission Control Protocol (TCP) az internet gerincét alkotó TCP/IP protokollcsalád egyik fő protokollja. A TCP a család két eredeti komponense közé tartozik, az Internet Protocolt (IP) egészíti ki, így együtt TCP/IP néven szokás hivatkozni rájuk. A TCP/IP protokollhierarchia szállítási rétegét valósítja meg. A TCP egy számítógépen futó program és egy másik számítógépen futó másik program között egy adatfolyam megbízható, sorrendhelyes átvitelét hivatott biztosítani. Az internet legfontosabb szolgáltatásainak nagy része TCP-n keresztül érhető el: ilyen pl. a World Wide Web és az e-mail. Más alkalmazások, melyeknél a kisebb késleltetés fontosabb a csomagvesztés elkerülésénél, a User Datagram Protocolt (UDP) használhatják.🔗Transmission Control Protocol

User Datagram Protocol

A User Datagram Protocol (UDP) az internet egyik alapprotokollja. Feladata datagram alapú szolgáltatás biztosítása, azaz rövid, gyors üzenetek küldése. Jellemzően akkor használják, amikor a gyorsaság fontosabb a megbízhatóságnál, mert az UDP nem garantálja a csomag megérkezését. Ilyen szolgáltatások például a DNS, a valós idejű multimédia átvitelek, vagy a hálózati játékok.🔗User Datagram Protocol

Dynamic Host Configuration Protocol

A dinamikus állomáskonfiguráló protokoll (angolul Dynamic Host Configuration Protocol, rövidítve DHCP) egy számítógépes hálózati kommunikációs protokoll. Az IETF RFC 1541, majd később a 2131 határozza meg. Ez a protokoll azt oldja meg, hogy a TCP/IP hálózatra csatlakozó hálózati végpontok (például számítógépek) automatikusan megkapják a hálózat használatához szükséges beállításokat. Ilyen szokott lenni például az IP-cím, hálózati maszk, alapértelmezett átjáró stb. A DHCP szerver-kliens alapú protokoll, nagy vonalakban a kliensek által küldött DHCP-kérésekből, és a szerver által adott DHCP-válaszokból áll. A DHCP-vel dinamikusan oszthatóak ki IP-címek, tehát a hálózatról lecsatlakozó számítógépek IP-címeit megkapják a hálózatra felcsatlakozó számítógépek, ezért hatékonyabban használhatóak ki a szűkebb címtartományok. 3 féle IP-kiosztás lehetséges DHCP-vel: kézi (MAC-cím alapján) automatikus (DHCP-vel kiadható IP-tartomány megadásával) dinamikus (IP-tartomány megadásával, de az IP-címek „újrahasznosításával”)🔗Dynamic Host Configuration Protocol

Domain Name System

A Domain Name System (DNS), azaz a tartománynévrendszer egy hierarchikus, nagymértékben elosztott elnevezési rendszer számítógépek, szolgáltatások, illetve az internetre vagy egy magánhálózatra kötött bármilyen erőforrás számára. A részt vevő entitások számára kiosztott tartománynevekhez (doménekhez) különböző információkat társít. Legfontosabb funkciójaként az emberek számára értelmes tartományneveket a hálózati eszközök számára érthető numerikus azonosítókká „fordítja le”, „oldja fel”, melyek segítségével ezeket az eszközöket meg lehet találni, meg lehet címezni a hálózaton. Gyakran használt analógia a tartománynévrendszer magyarázatához, hogy az internet egyfajta telefonkönyve, amiből ki lehet keresni az emberek számára értelmezhető számítógép-állomásnevekhez tartozó IP-címeket. Például a www.example.com tartománynévhez a 192.0.32.10 (IPv4) és a 2620:0:2d0:200::10 (IPv6) címek tartoznak. A DNS lehetővé teszi internetes erőforrások csoportjaihoz nevek hozzárendelését olyan módon, hogy az ne függjön az erőforrások fizikai helyétől. Így a világhálós (WWW) hiperlinkek, internetes kapcsolattartási adatok konzisztensek és állandóak maradhatnak akkor is, ha az internet útválasztási rendszerében változás történik, vagy a részt vevő mobileszközt használ. Az internetes tartománynevek további célja az egyszerűsítés, egy doménnevet (pl. www.example.com) sokkal könnyebb megjegyezni, mint egy IP-címet, mint 208.77.188.166 (IPv4) vagy 2001:db8:1f70::999:de8:7648:6e8 (IPv6). A felhasználók így megjegyezhetik a számukra jelentést hordozó web- (URL) és e-mail-címeket, anélkül, hogy tudnák, a számítógép valójában hogyan éri el ezeket. A DNS-ben a doménnevek kiosztásának és az IP-címek hozzárendelésének a felelősségét delegálják; minden tartományhoz mérvadó névkiszolgáló (autoritatív névszerver) tartozik. A mérvadó névkiszolgálók felelősek a saját doménjeikért. Ezt a felelősséget tovább delegálhatják, így az al-doménekért más névkiszolgáló felelhet. Ez a mechanizmus áll a DNS elosztott és hibatűrő működése mögött, és ezért nem szükséges egyetlen központi címtárat fenntartani és állandóan frissíteni. A tartománynévrendszerben egyéb információkat is tárolnak, például egy adott internetes tartomány számára e-mailt fogadó levelezőkiszolgálók listáját. Az egész világot behálózó, elosztott, kulcsszó-alapú átirányítási szolgáltatásként a Domain Name System az internet funkcionalitásának alapvető fontosságú eleme. RFID tagek, UPC-k, IP-telefonszámok és még sok más egyéb tárolására is használható a DNS adatbázisa.A Domain Name System specifikálja az adatbázis technikai képességeit, emellett leírja az internetprotokollcsalád részét képező DNS protokollt, részletesen meghatározza a DNS-ben használt adatstruktúrákat és kommunikációt.🔗Domain Name System

File Transfer Protocol

A File Transfer Protocol, vagy rövid nevén FTP TCP/IP hálózatokon – mint amilyen az internet is – történő állományátvitelre szolgáló szabvány. Gyakran van szükség arra, hogy valamilyen állományt hálózaton keresztül töltsünk le saját gépünkre, vagy egy állományt mások számára hozzáférhetővé tegyünk. Erre alkalmas az FTP, ami lehetővé teszi a különböző operációs rendszerű gépek között is az információcserét. A világon nagy mennyiségű információforrás áll rendelkezésre, melyek letöltése ilyen módon megvalósítható. A hozzáférési jog alapján kétféle kapcsolattípus létezik: letöltés, vagy feltöltés nyilvánosan hozzáférhető állományokból vagy állományokba, letöltés, vagy feltöltés olyan gépről, ahol azonosítóval rendelkezünk.Azt a folyamatot, amikor egy távoli számítógépről fájlt mentünk a saját számítógépünk háttértárára, letöltésnek nevezzük; feltöltésnek nevezzük, ha a folyamat fordított irányban zajlik, és mi töltünk fájlt mások gépére. Az FTP kapcsolat ügyfél/kiszolgáló alapú, vagyis szükség van egy kiszolgáló- (=szerver) és egy ügyfélprogramra (=kliens). Elterjedt protokoll, a legtöbb modern operációs rendszerhez létezik FTP-szerver és kliens program, sok webböngésző is képes FTP-kliensként működni. Manapság az FTP kezdi elveszíteni a jelentőségét a peer-to-peer protokollokkal szemben[forrás?], ugyanis bár az FTP protokollt fájlok letöltésére tervezték, a szervert nagyon leterheli, ha nagy méretű fájlt egyszerre sok kliens felé kell kiszolgálnia, ilyen feladatokra a fájlcserélő programok által használt eljárás sokkal alkalmasabb. Elavult tervezése miatt egyre inkább csak szükségmegoldásként használatos. Például nagyon sok apró fájl átvitele közben rendkívül gyenge hatékonysággal működik.🔗File Transfer Protocol

HTTP

A HTTP (HyperText Transfer Protocol) egy információátviteli protokoll elosztott, kollaboratív, hipermédiás, információs rendszerekhez. A HTTP fejlesztését a World Wide Web Consortium és az Internet Engineering Task Force koordinálta RFC-k formájában. Az 1999-ben kiadott RFC 2616 definiálja a HTTP/1.1-et, amit 2015 végére leváltott a HTTP/2.0-ás verzió, amit az RFC 7540 definiál. Hivatalosan ez a legújabb protokoll.A HTTP egy kérés-válasz alapú protokoll kliens és szerver között. A HTTP-klienseket a „user agent” gyűjtőnévvel is szokták illetni. A user agent jellemzően, de nem feltétlenül webböngésző. A HTTP a TCP/IP réteg felett helyezkedik el. A HTTP implementálható más megbízható szállítási réteg felett is, akár az interneten, akár más hálózaton. Kizárólagosan TCP protokollt használ, mivel az adatveszteség nem megengedhető.🔗HTTP

IMAP

Az IMAP (Internet Message Access Protocol) alkalmazásrétegbeli protokoll, amely segítségével a leveleinkhez férhetünk hozzá. Mark Crispin fejlesztette ki 1986-ban. A POP3 mellett a legelterjedtebb levéllekérési internetszabvány. A legtöbb modern szerver és kliens is támogatja használatát.🔗IMAP

Post Office Protocol

In computing, the Post Office Protocol (POP) is an application-layer Internet standard protocol used by e-mail clients to retrieve e-mail from a mail server. POP version 3 (POP3) is the version in common use. Purpose The Post Office Protocol provides access via an Internet Protocol (IP) network for a user client application to a mailbox (maildrop) maintained on a mail server. The protocol supports download and delete operations for messages. POP3 clients connect, retrieve all messages, store them on the client computer, and finally delete them from the server. This design of POP and its procedures was driven by the need of users having only temporary Internet connections, such as dial-up access, allowing these users to retrieve e-mail when connected, and subsequently to view and manipulate the retrieved messages when offline. POP3 clients also have an option to leave mail on the server after download. By contrast, the Internet Message Access Protocol (IMAP) was designed to normally leave all messages on the server to permit management with multiple client applications, and to support both connected (...🔗Post Office Protocol

Secure Shell
Telnet

A Telnet lényege, hogy a saját számítógépéről be tud jelentkezni egy másik (mindegy, hogy a világ melyik részén lévő) számítógépre. Az FTP-vel és a Gopher-rel csak az ott lévő adatokat érte el, Telnet esetében programokat is futtathat a távoli (remote) gépen. A telnet az egyik legősibb hálózati protokoll, már az RFC 139 említi, bár az RFC 318 foglalkozik vele behatóbban. Később az RFC 854 írja le a specifikációt. A Telnet protokoll célja egy általánosan elérhető, kétirányú, nyolcbites byte-alapú kommunikációs rendszer biztosítása. Egyaránt használható két terminál közötti (linking), illetve processzek közötti kommunikációra. TCP alapon működik. Ma már a telnet-alapú terminálhasználat meglehetősen kevéssé elterjedt, lévén a telnetben nincs semmiféle titkosítás, ezért általában az SSH-t használják helyette. Ugyanakkor szinte az összes Linux-disztribúció alapból telepíti a telnet-klienst, hiszen rengeteg egyéb protokollt lehet vele kényelmesen debuggolni, illetve "kézzel" irányítani: például HTTP, POP3, SMTP. A telnetet Windows Vista és Windows 7-8-10 rendszeren külön kell bekapcsolni a szolgáltatásoknál.🔗Telnet

American Registry for Internet Numbers

The American Registry for Internet Numbers (ARIN) is the regional Internet registry for Canada, the United States, and many Caribbean and North Atlantic islands. ARIN manages the distribution of Internet number resources, including IPv4 and IPv6 address space and AS numbers. ARIN opened for business on December 22, 1997 after incorporating on April 18, 1997. ARIN is a nonprofit corporation with headquarters in Chantilly, Virginia, United States.ARIN is one of five regional Internet registries in the world. Like the other regional Internet registries, ARIN: Provides services related to the technical coordination and management of Internet number resources Facilitates policy development by its members and stakeholders Participates in the international Internet community Is a nonprofit, community-based organization Is governed by an executive board elected by its membership Services ARIN provides services related to the technical coordination and management of Internet number resources. The nature of these services is described in ARIN's mission statement: ...🔗American Registry for Internet Numbers

Réseaux IP Européens Network Coordination Centre
Asia-Pacific Network Information Centre
Latin America and Caribbean Network Information Centre
AFRINIC

AFRINIC (African Network Information Centre) is the regional Internet registry (RIR) for Africa. Its headquarters are in Ebene, Mauritius. Before AFRINIC was formed, IP addresses (IPv6 and IPv4) for Africa were distributed by the Asia-Pacific Network Information Centre (APNIC), the American Registry for Internet Numbers (ARIN), and the RIPE NCC. ICANN provisionally recognised AFRINIC on 11 October 2004. The registry became operational on 22 February 2005. ICANN gave it final recognition in April 2005. Organisational Structure Board of Directors The AFRINIC Board consists of a nine-member Board of Directors. Six of the directors are elected to represent the different sub-regions, while two directors are elected to serve on the Board-based solely on competency as opposed to regional representation. The last seat on the Board is filled by the Chief Executive Officer. Elections are held at each AFRNIC Annual General Meeting (AGMM), which is conducted around May/June every year. Voting takes place both on site at these meetings and prior to the meeting via...🔗AFRINIC

Nyelvek